A település belterülete a Zsámbéki-medencében terül el, ezt ÉNY-DK irányban a Budai-hegység övezi, a keleti rész a Budaörsi-medencébe nyúlik át.
Állandó lakossága: 2019. január 1-jén 13.566 fő, az 1985 óta tartó csökkenés 1991-től megfordult.
A munkavállalók zöme már helyben dolgozik, bár még mindig számottevő a Budapestre járók aránya, és megnőtt a szomszéd településeken (Budaörsön, Törökbálinton stb.) munkavállalók száma is. A lakóterületen működik a kis- és közepes vállalkozások nagy része, köztük több csomagolóanyagot gyártó üzem, szállítmányozó, kiskereskedelmi és vendéglátó-ipari, számítástechnikai és egyéb szolgáltatásokat nyújtó cégek. A kedvező közlekedési viszonyok és a községünkben 1990-94 folyamán megvalósult nagyarányú közműépítések következtében kialakult és gyorsan bővül egy kereskedelmi- szállítási-ipari övezet a település északi peremén. Az Ausztriát és Észak-Dunántúlt Budapesttel összekötő autóutak és vasútvonalak mentén az új évezred első éveiben jelentős lakóterületi fejlesztés is kezdődött.
Mindkét anyatelepülés központi magja utcás jellegű, csupán Bia legrégibb része mutat halmazos tulajdonságokat. Az újabban kiépült részek kertvárosi jellegzetességeket is mutatnak. A települést a régi szőlőhegyeken kialakult kiskertes öv kíséri, amely az ottani tulajdonosok szándéka szerint üdülőjelleget vesz fel. A településnek a Tétény-Sóskúti-fennsíkra eső területén jelentősebb erdő is van, a többi területen nagyüzemi mezőgazdasági művelés folyik, ebből néhány száz hektáron a "kárpótlás" folyamatának lezárulása után kisebb gazdaságok is működnek. 2007. július 1-jétől Biatorbágy városi rangra emelkedett.
A Viadukt: A viadukt a magyar vasúttörténet legfényesebb korszakának az emléke, emellett nagyszerű látványosság is. Az első hidat 1883–84-ben, másodikat 1898-ban építették. Az impozáns megjelenésű hidak Biatorbágy településképének meghatározó elemei, az évek során a település jelképévé váltak. A Füzes-patak völgyét hidalják át 120–140 méter szélességben és 20–25 méter magasságban. A hídfőket egy- és kétnyílású kőboltozattal építették, a fesztávot párhuzamos övű, többszörös rácsozású, felső pályás, hegeszvas anyagú, többtámaszú tartó hidalja át. A hidak mind történeti, mind technikatörténeti szempontból is érdekesek.
Biatorbágy legrégibb építészeti emléke a 13. század végéről származik, késő román stílusú, sokszor átépítették. A ma is látható templomrom a község délkeleti határában lévő református temetőben található. A biai templom építése a 13. század elején kezdődhetett, többszörös bővítését a falusi közösség sokasodása következtében kialakuló helyi igények kívánták. A 14. század folyamán nyerte el végleges formáját. Okleveles említése (1351) szerint Szent Kereszt tiszteletére emelték. A templom körül temetkeztek Bia falu lakói, akiknek faluja is a templom közelében helyezkedett el.